Megint csak a hülyék, azaz lényegében a kishalak akadnak a hálóba, mint a történelmünk során már annyiszor.
Jaj a legyőzötteknek, azaz tájainkon a kicsiknek, valamint: merjünk nagyot lopni! Körülbelül ezek volnának az alapeszméi egy Kárpát medencei milliárdosképzőnek, ha egyáltalán lett volna ilyesmire igény. Merthogy nálunk a milliárdos úgy termett mint a gomba, hisz megvolt a príma táptalaj, mint amannak a zaftos, lócitrommal átitatott humusz, ennek az ilyesmihez való táperejét tekintve semmivel sem alábbvaló, éppen szétesett „létező szocializmus".
Persze a táperőn túl megfelelő klíma is kell a növekedéshez, és ami az egyiknek a dohos pince hűvöse, az a másiknak a társadalom-transzformációs időszak, amikor is a nyílt színi lopás módszere a régi jó, kipróbált kapitalizmus kifinomult eszközeire vált éppen át. A változás élettere pediglen a GDP 20 százalékára, azaz hozzávetőleg évi négyezer milliárdnyi teljesítményűre becsült feketegazdaság, amely ugye átlagnyi adóterheléssel kalkulálva éppen másfél ezer milliárd adóbevétel-kiesést jelent. Ebből pedig annyi következik, hogy az NAV által beszedett minden egymillió forinton túl 150-200 ezer magánzsebeknek „adózik".
Na erre próbál a kormányzati tisztaságcsomaggal a hátán a 12 ezres létszámú adóhivatalból az írd és mondd mindössze háromezer főnyi, valódi ellenőrzéssel foglalkozó revizorgárda gombot varrni. Az eredmény sejthető volt előre, hiába a nagy csinnadratta, vagyonosodási vizsgálat, a fülönfogott nagyszámú(?) gázártámogatott csaló, megint csak a hülyék, azaz lényegében a kishalak akadnak a hálóba, mint a történelmünk során már annyiszor.
„Az offshore és a kedvezményes adókulcsú országokban történő cégalapítás a modern adótervezés egyik eleme" nyilatkozza egy gazdasági hetilapban a szakértő, utalva a nemzetközi ügyleteiben ilyen módon - teljesen legálisan - tíz milliárdnyit is megtakarító magyar nagybank dolgára. Igen, ilyen is van, amikor a szakértői kombináció meghozza megérdemelt gyümölcsét, azonban a hétköznapi gyakorlat egészen mást mutat, miként a konkrét példa.
A magyarországi cég a nyereségét a részvényeit birtokló és anonimizált tulajdonosi körrel rendelkező, adómentes státuszú offshore cégnek utalja, ahonnan azután aktatáskában, netán a magyar adóhatóságok látókörén kívül eső, mondjuk lichtensteini bankszámlára utalva tesz szert az igazi tulajdonos adózatlan jövedelemre. De hiszen a magyar személyi jövedelemadó alanya, bárhol a világon keletkezett jövedelmét idehaza tartozik - az osztalék után akár az 50 százalékot is megközelítő mértékben - leadózni, vethetnénk ellen, ám a válasz készen van: Csak ha bevallja! Azt meg ugye minek, szól az ügyeskedő magyarázata, hiszen a magyar adóhivatal az ilyesminek sohasem jut nyomára.
És a történet itt véget ér, mégpedig ezúttal Piroska helyett farkasos hepienddel, és megvalósul a szakmai környezetben olyan jól hangzó adótervezés, - optimalizálás fogalmának átváltozása szimpla, igaz nagyban vitt lopássá.
Forrás: hetivalasz.hu
