Feketelista készül azokról az autószerelő műhelyekről, amelyek becsapták a biztosítókat és túlszámláztak. A csalásoknak egy sajátos fajtája, amikor csak az egyik szereplő a csaló, ráadásul az ártatlan minősülhet károkozónak. Ilyenkor a csaló szándékosan teremt vészhelyzeteket: úgy startol rá a zöldre, hogy a piroson átcsúszó autót elérje, vagy elévág egy autónak, és hirtelen megáll.
A biztosítókról a kárt szenvedettek sokszor húzzák le a keresztvizet. Aki mögött nem áll biztosítási tanácsadó, az anyagilag sokszor rosszul járhat. Ha a biztosító korrekt módon állta is a javítás költségeit, magától akkor sem fizeti ki az értékcsökkenést - amivel a javított autó kevesebbet ér majd a piacon -, csak akkor, ha ezt az ügyfél írásban kéri. Hallottak-e már olyan történetet, amelyben a biztosító arra hívta föl a figyelmet, hogy adott esetben a károsultnak bérautó, értékcsökkenés, elmaradt haszon is jár? Pedig jár. Azt is kevesen tudják, hogyha a károsult autója totálkáros lesz,, akkor az új kocsi vásárlásával kapcsolatos költségek, tehát az átírási díj, a vizsgáztatás, a zöldkártya, a rendszám költségeinek megtérítése kérhető. Persze, az ügyfelek sem angyalok. Róluk a biztosító társaságok mondhatnának rémmeséket. Varga Attilát, a BRFK biztosítási csalásokkal foglalkozó alezredesét ezekről a kisebb-nagyobb svindlikről és a profi csalókról kérdeztük.
Az alezredes elmondta, hogy ezekben az ügyekben a biztosító tesz feljelentést. Előtte ő maga lefolytatja a vizsgálatot, sokszor magánnyomozók bevonásával, és amikor elég adat gyűlt össze, akkor tesznek feljelentést. Vannak kis svindlik. Ismert példa, hogy valaki megpróbálja megbeszélni a szerelővel, hogy a biztosító költségére javítsák ki a sérült kocsi más hibáit is vagy hasonlók. A rendőrségre nem ezek az ügyek kerülnek. Olyan sorozatügyekben nyomoznak, amelyekben negyven-ötven, száz, kétszáz, sőt háromszáz baleset szerepel. A profi elkövetők nem dolgoznak igazán nagy értékre, mert abból indulnak ki, hogy a kisebb károkkal kevesebb az adminisztráció, lazább a figyelem, gyorsabban fizetnek, viszont ezekből sokat követnek el. Pár tucat ilyen ügy van, de több száz baleset érintett bennük. Ezek az emberek ebből élnek. A csalásban mindenképpen benne van legalább egy autószerelő, akinél a haszon realizálódik, s aki felszereli a csalásban résztvevő gépkocsikra a törött alkatrészeket. Sokszor a két kocsi nem is találkozik egymással, csak betétlapot cserélnek, máskor a törött alkatrészekkel felszerelt autókat egymásnak tolják, még az is előfordul, hogy rendőrt hívnak a helyszínre. Az ilyen rátöréses baleseteket a szakértő ki tudja szűrni. Az sem mindegy, hogy milyen autó szerepel a balesetben. Az egyik jellemzően egy nagy értékű kocsi, aminek az alkatrészei is drágák, a károkozó pedig pl. egy lerobban Dacia. A csalásoknak egy sajátos fajtája, amikor csak az egyik szereplő a csaló, ráadásul az ártatlan minősülhet károkozónak. Ilyenkor a csaló szándékosan teremt vészhelyzeteket: úgy startol rá a zöldre, hogy a piroson átcsúszó autót elérje, vagy elévág egy autónak, és hirtelen megáll. Az ilyen csaló a javításnál fölözi le a maga hasznát. Persze, előbb-utóbb feltűnik, hogy valaki sok balesetben érintett, még akkor is összefutnak a szálak, ha a káresemény több biztosítónál van nyilvántartva. Varga Attila szerint munkájukat megkönnyítené a tervezett törvénymódosítás, azaz a központi adatnyilvántartás (az indítvány szerint a biztosítók az ügyfelek bonus-malus besorolását, illetve a kártörténeti eseményeik adatait egy központi adatbankba küldenék be, és ott tartanák nyilván), mert jelenleg minden egyes biztosítót külön kell megkeresniük, hogy szerepel-e náluk X.Y. ilyen ügyben. Ily módon sokkal könnyebb lenne az összefüggéseket feltárni.
