Will Smith Hollywood afroamerikai könnycsiholó akcióhőse elképedve hallgat: amiért őt most a legrangosabb díjra jelölték, azt Rubik Ernő centire megélte. A szegénységet, a tehetséget, a küszködést, a megaláztatásokat, a határt nem ismerő ambíciót és a világsikert.

- Ha A boldogság nyomában hőse abban a taxiban nem rakja ki másodpercek alatt a Rubik-kockát, soha nem fordul meg a sorsa. Mennyi idő alatt tanulta meg?

- Adtak mellém valakit, aki 16 órán át sulykolta, plusz legalább 10 órát gyakoroltam otthon. Most már egy másodperc alatt megcsinálom. Akarja látni?

- És tényleg a Rubik-kocka hozta meg a szerencsét Chris Gardnernek, a semmiből jött brókermilliomosnak, akinek az életéről szól a film?

- Centire. Chris mondta, Steve Conrad beletette a forgatókönyvbe, én meg nem vettem volna a lelkemre, ha kifog rajtam. Egyébként a fiam is rákapott a Rubik-kockára, bár még tököl vele rendesen.

- Jaden? Aki a filmben a kisfiát játsza?

- Aha. Ahogy kell. Apáról fiúra. Mint ahogy nekem is a faterom volt a minta, mikor elkezdtem kidolgozni Chris figuráját. Halálra gürizte magát az öregem, mire saját vállalkozása lett. Hűtőpultokat szerelt be nagy közértekbe, és az volt a mániája, hogy 5-6 éves korunktól fogva cipelt minket, hogy lássuk, mit csinál. Mikor az ember kicsi, nem gondolkodik olyan fogalmakban, hogy szegény meg gazdag, csak azt veszi észre, ha kikapcsolják a villanyt meg a gázt. De azt is úgy éli meg, mint egy jó kalandot. Ahogy Chris csinálta a gyerekével.

- Maga azon kevesek közé tartozik Hollywoodban, akik eldönthetik, ki rendezze a filmet. Miért kardoskodott egy olasz rendező mellett?

- Mert beleszerettem a filmjeibe, és mert mondott valamit, ami megütötte a fülemet. Hogy az amerikai álomról csak egy külföldi tud jó filmet csinálni. Az amerikaiaknak fogalmuk sincs, mi az amerikai álom. Minden az ölükbe hullik, semmiért nem kell megküzdeniük. Tök igaza volt.

- Ezek szerint a kisfia, akinek mindene megvan, soha nem fogja megérteni az amerikai álmot.

- Na látja, mennyire nem volt buta ötlet a fateromtól, hogy magával vitt dolgozni? És érti most már a logikámat, hogy miért bíztuk Jadenre a szerepet? Ha ettől meg attól, hogy a suliban a tudáson kívül némi lelkesedés is ráragad, már nem csináltam rosszul. Egyik nap a forgatáson rám néz a kölök. Mondom, most meg mit vigyorogsz? Hát hogy már nyolcadszor futunk neki, és te mindig ugyanúgy csinálod. Ördöge volt. Elkezdtem figyelni, hogy ő mit csinál. Látom, halál laza. Fütyül rá, hogy hol a kamera, azt se tudja, mi az a költségvetés, vagy hogy az aznapra kitűzött összes jelenet dobozban van-e. Csak a pillanatnak él. És mikor bekiabálnak, hogy felvétel, rám emeli a szemét, és várja, mit mondok, hogy lereagálja. Vagyis ha jó vagyok ebben a filmben, neki köszönhetem. Neki meg a rendezőnek.

- Színész lesz a gyerekből, akárki meglássa!

- Vagy az lesz vagy nem. A feleségem meg én csak figyeljük a srácokat és megpróbáljuk arra terelgetni őket, amerre gravitálnak. Jaden határozottan ügyes, tehát érdemes arra ösztökélni, hogy színész legyen, de semmi erőszak. Tiszteljük annyira a gyerekeinket, hogy bízunk bennük. Egyetlen kikötésünk van: amit csinálnak, abban legyenek a legjobbak. Tegyék bele a szívüket. Mert ettől lesz ember az ember.

- És ki készítette föl Jadent?   
 
- Én. Elmagyaráztam neki, hogy a kis Chris meg a nagy Chris azért alszik a nyilvános vécében, mert nincs pénzük hotelre. És nincsenek barátaik, akikhez elmehetnének aludni? - kérdezte a fiam. - Nincsenek, mert ők nem idevalók, hanem Louisianába. Attól a perctől fogva, hogy értette, teljesen átérezte. Jaden különben is nagyon fura kis krapek. Meglepetéspartit szerveztem a feleségemnek. Az azt megelőző este Jaden bebújik mellém az ágyba és bőg. Hogy az anyu megkérdezte, na, mit csinálunk holnap, én meg nem mondhattam meg neki, tehát hazudtam. Mondom, kisfiam, nem hazudtál, csak nem árultad el a titkot, mert meglepetés. Na de mi a különbség a hazugság és a titok között, kérdezte Jaden. Mert az anyu kérdezett valamit, én nem mondtam neki igazat, és most nagyon fáj a fejem. Akkor most mit szeretnél, kérdeztem. Föl akarom kelteni anyut, és meg akarom neki mondani, hogy soha többé nem fogok hazudni. Igazad van, és ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Gyere, keltsük fel anyut. Felkeltettük, elmondtuk, Jaden megnyugodott, nekem pedig füstbe ment egy féléves szervezésem.

- Mit kellett fél évig szervezni?

- Az lett volna a meglepetés, hogy Jada összes gimnazista barátnője, akiket tizenvalahány éve nem látott, itt legyenek, mikor elfújja a tortán a gyertyákat. Hát most fújhattam. De megérte. Ez a gyerek nem fog megtanulni hazudni.

- A film címe A boldogság nyomában. Mondja, maga mitől boldog?

- Én megtanultam, hogy az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.

- Végül: ha már Jaden játszik a filmben, eszébe se jutott Jadára osztani a feleség szerepét?

- Nem gondolja, hogy kicsit sok lett volna Smithből?