A zárkában először elvették értékeit. Utána megdöbbentő brutalitással napokon át bántalmazták. Közben orális szexre kényszerítették, és megpróbálták megerőszakolni. Csak akkor mert szólni a rendőröknek, mikor már az életéről volt szó. Az áldozat 15 és fél éves volt.

Egy 1999. szeptemberi történetnek járt utána a Magyar Narancs. A hetilap interjút készített azzal az elítélttel, akit az év őszén szállították át a BVOP Nagy Ignác utcai létesítményébe, ahol jogellenesen, nagykorúakkal zárták egy cellába. Attila - kérésére nem saját nevén szerepel - két nap után kért először segítséget, miután számtalan megaláztatás és bántalmazás érte.

Attila elmondása szerint először verekedésre kényszerült. Miután 6-7 évvel fiatalabb volt társainál, természetesen vereséget szenvedett. Mint fogalmazott, minden létező módon megalázták. A földről etették meg vele az ételt, lenyomták fejét a WC-be és ráfolyatták a vizet, csavaranyákat nyelettek le vele, hozzávarrták pólóját a bőréhez, megvágták pengével a torkát, belehamuztak a szájába, bőrén nyomták el a csikket. Tanúvallomása szerint le kellett nyalnia port cellatársai cipőjéről, vécépumpával a szájában kellett járkálnia, csikket oltottak el a nyelvén. Később orális közösülésre kényszerítették, majd megkísérelték az anális közösülést is. Közben mindvégig, folyamatosan verték.

"Az a pár nap olyan volt, hogy a végén már észre sem vettem" - elevenítette fel a történeteket Attila. Mint fogalmazott, az első nap még küzdött, a második nap már azonban kikapcsolt. Csak sodródtam - fűzte hozzá, kiemelve: jóformán már nem is érzett fájdalmat. Kitért arra is, hogy először szólni sem mert az őröknek, miután megfenyegették. A beígért retorzió a megaláztatások további változata volt, és a gyilkosság volt.

A büntető végrehajtás hozzáállásáról úgy fogalmazott: mivel nap mint nap találkoznak ezzel, tisztában vannak vele. Csak az a tipikus hozzáállás, hogy tudják, de nem figyelnek oda. Úgy nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy oda sem néznek inkább, mert akkor az egész biztos nincs.

Véleménye szerint az elmúlt években semmi sem változott a Nagy Ignác utcában. Példaként említette, hogy pengét raknak a szappanba, hogy mikor az új gyerek fürdik, megvágja a kezét.

Attila a mai napig nem beszélt a történtekről ismerőseinek. "A mai napig tartózkodó vagyok, főleg társaságban" - ismerte el.

A büntetőper sikeresen zárult. Első fokon az elkövetők 7 év 6 hónaptól 3 év 8 hónapig terjedő fegyházbüntetést kaptak. Attila polgári pere 2007 tavaszán ért véget. A bíróság jogerős ítéletében - Magyarországon ilyen ügyben először - kimondta, hogy a BVOP felelős a zárkában történtekért, és elrendelte az egymillió forintos kártérítés, illetve kamatainak (összesen kétmillió forint) kifizetését. A pénz néhány napja megérkezett Attila számlájára, akit a perben a Magyar Helsinki Bizottság képviselte.

Forrás: ma.hu