Egy lélekemelő út Nepálba
Talán csak az értékeli a létet igazán, aki megismeri minden szegmensét. Aki jár a mélyben és megízleli a magasság bódítóan édes, részegítő ízeit. Beszélgetésem Mezei Gáborral térbeli mélységekről és magasságokról szólt, de nepáli útja során többet tapasztalt a puszta fizikai vertikális különbségeknél…
A kezdetek…
Gábor iskolás évei alatt, mint jó tanuló, mentesült a szilencium alól így számára hasznosabban is tölthette a tanulóidőt. Lejárt a tatabányai Hűtő-tavi Búváriskolába és megismerkedett mai napig tartó szerelmének tárgyával, a búvárkodással. Szerelem volt ez első látásra, és kellően mély, sírig tartó szerelem lehet, hiszen az első kontaktus 1986 táján volt, ami bizony immáron 30 éve.
Később a győri klub sorait erősítette Gábor, bár ideje szűkössége kevés merülési lehetőséget engedett, mit sem lankadt elhivatottsága hobbija iránt. S mivel a „távkapcsolat” kevésbé működőképes, nem is mehetett így sokáig tovább, és 2003-ban megalakította a Deepex Búváriskolát.
Saját iskola…
Az iskola a teljes körű oktatások – kezdőtől a mentőbúváron át a merülésvezetőn keresztül az oktató fokozatig – mellett, ipari munkákkal, felszerelések árusításával, bérbeadásával, sőt azok javításával is foglalkozik.
Gábor furcsállja, hogy Mosonmagyaróváron milyen kevés búvár, illetve a búvárkodást legalább hobbi szinten űző ember van. Főként azért mert talán nem is tudjuk, de a hegyeshalmi bányató országos viszonylatban az első helyen van a maga tisztaságával és 36 m-es mélységével.
„Talán az lehet az oka ennek, hogy nem volt korábban egy klub, egy szervezet, ami összefogta volna az embereket, megteremtette volna a feltételeket ahhoz, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a búvárkodás szeretete. Én szeretném mindezt megvalósítani!” – mondja igazi, szinte gyermeki lelkesedéssel. Hozzáteszi, hogy szerencsére nem ebből kell megélnie, tehát valóban hobbiként űzi a búvársportot, és okítja az érdeklődőket.
Mikor a csekélyszámú helyi érdeklődőről beszélt, első gondolatom az volt, hogy talán azt gondolják ez emberek – ahogy én is gondoltam -, hogy drága sportról van szó és ez az, ami visszarettenthet sokunkat.
Aztán sikerül megcáfolnia ezt is. Egy tanfolyam ára sem túlzottan vészes, ahhoz képest mi mindent tartalmaz: felszerelés, uszodabelépők az oktatás ideje alatt, maga az oktatás, nyilvántartásba vétel, dokumentációk, nyílt vízi merülés a hegyeshalmi bányatóban, stb. És a későbbiekben 3600 Ft-ért bérelhető felszerelés, ami igazán nem tűnik magas összegnek, különösen, ha mondjuk csak negyedévente merül valaki /negyedévente egyébként tanácsos merülni egy tanfolyam elvégzése után, hogy szinten tarthassuk tudásunk/.
Természetesen a felszerelések vételi árai meglehetősen széles skálán mozognak. Egészen olcsóktól a határ a csillagos ég. De ebben nincs is semmi meglepő, a felső határ minden téren végtelen…
Tehát szeretné terjeszteni a búvárkodás iránti vonzalmat, ás ennek érdekében elég sok mindent megtesz. Az oktatások mellett búvártúrákat szervez belföldön és külföldön egyaránt, a Vörös tenger vagy egy hévizi barlangi merülés is csodálatos élmény lehet. A karácsonyfa állítás a hegyeshalmi bányában már hagyomány, minden egykori nebulót, és merülőparnert szívesen lát. „Akkor is, ha nem merülnek, csak legyenek részesei ennek az évzáró kis ünnepségnek. Remek családi szórakozás. Eddig virslivel, idén gulyáslevessel vendégeljük meg a meghívottakat.”
Azt gondolom, nagy ajándék a sorstól, hogy módot ad rá, hogy Gábor megismertesse és megszerettesse másokkal is azt, ami oly kedves szívének. Sajnos kevesen mondhatjuk el ugyanezt magunkról, de sajnos sokszor az is ritkaság, hogy van egyáltalán hobbink, ami kedves lehet számunkra, a rohanó mindennapokban.
Gáboron már eddig is érződik beszélgetésünk során, hogy nem is csekély szellemi mélység is rejtőzik a napjainkban valóban gyakori „aranyifjú” külcsíny mögött. Igazán nem szeretnék senkit megbántani, és sztereotípiákban beszélni, de gyakran látni, szép autóban, márkás ruhákban, impozáns lakással rendelkező fiatalokat, akik bizony az anyagi világon túlra nem igazán látnak.
Tartózkodom az előítélektől, de bizony úgy vélem 10-ből 9-ilyen – és ezt akár úgy is tartom, ha irigységet vélnek felfedezni hangomban kedves olvasók. Ugyanis bizony nem bánnám, ha ennyi évesen szép lakásom, jó kocsim és boldog életem lenne, de mindemellett szeretnék én is tovább látni a dolgok anyagi értékén, ahogy tovább lát Gábor is.
Ily módon nem is fura, hogy egy olyan utazásra indult néhány társával 2006. október 17-én, ami által nem csak fizikai mélységek és magasságok ismerőjévé vált, hanem az emberi lét, számunkra ismeretlen és elképzelhetetlenül keserű mélységének szemtanújává is.
Nepálba utazott, hogy szembenézzen a Himalájával és a Mount
Everesttel….
Folytatjuk!
