A kihalt sétálóutca, üres parkoló a termálfürdő előtt. Talán még betudható lehet a télnek és az év eleji pangásnak is. Mégis van más tényező is, ami borzolja a mosonmagyaróvári kereskedők és szolgáltatók kedélyeit. Úgy tűnik, hogy a határtól fizetőssé vált autópálya-szakasz által újabb csapást szenvedett az idegenforgalom és a kereskedelem.
Már az utóbbi években sem volt olyan virágzó városunk idegenforgalma, mint azt szerettük volna, a várost elkerülő autópálya, a multik megjelenése jelentősen megnehezítette a város kereskedőinek életét. A szolgáltatók még csak-csak számíthattak külföldi vendégeikre, hiszen egy szépítő kúrával egybekötött fürdőzés, vásárlás csalogató erővel bírt a „sógorok” és főleg „sógornők” számára. Azonban az áraink hamar utolérték az EU-s színvonalat, és sok esetben már nem éri meg osztrák szomszédainknak átjönni a határ eme oldalára. ők éppúgy zúgolódnak a sztrádadíj miatt, mint városunk kereskedői illetve a környék azon lakói, akik szerencsésnek érezhették magukat, mert sikerült munkát találniuk Ausztriában.
Egy divatáru üzlet tulajdonosa elmondta, hogy jelentősen észrevehető az osztrák vásárlók számának csökkenése mióta fizetni kell a pályán. Akik jönnek, jobbára időskorúak és a termálfürdő vendégei. Nem jelentenek nagy vásárlóerőt, inkább csak nézelődnek. Persze az is szerepet játszik ebben, hogy olcsóbban megkapnak egy-egy ruhát otthon, mint itt egy butikban, ne beszélve a sok kereskedő- épp emiatt - nem kedvelt nagy hipermarketünk, vagy a kínai üzletek olcsó árairól.
Valószínűleg a fürdőturizmust sem hagyja hatás nélkül a díj bevezetése, hiszen plusz költséget jelent a busszal érkezők számára is, és így már nem éri meg az utazás. A termál vezetője nem nyilatkozott az ügyben, az ő elzárkózása még érthető is, viszont érdekes módon egy ékszerboltban sem voltak hajlandóak beszélni arról - még név nélkül sem-, hogy éreznek e csökkenést osztrák vásárlók tekintetében.
Egy szépségszalon vezetője elmondta – ám ő sem szerette volna fényképpel és névvel vállalni véleményét -, hogy még nem mutatkozik hatása, habár sokan csak tőle tudták meg a kellemetlen hírt. ő is úgy véli –mint más kereskedők -,hogy majd hosszú távon fog kiderülni, legalábbis mindenképpen a tavasz beálltával, hogy milyen hatással van idegenforgalmunkra a sztrádadíj.
Addig is reménykednek a kereskedők és az Ausztriában munkavállaló ingázók, hogy történik valami változás. Talán megnyílik a kishatár a személyforgalom előtt, vagy talán korrigálják a díjszabást, hiszen elfogadhatóbb lenne egy arányosabb fizetési koncepció az országhatárig tartó rövid szakaszra, hiszen máshogy az nem megközelíthető, nincs alternatíva.
De megszokhattuk már, hogy valamiért a logikus megoldásokat mindig csak a rossz döntéseket elszenvedők látják…