A minap került a boltokba a Tesco titok című könyv. A leírt vad sztorik az áruház vezetése szerint soha nem történtek meg. A szerző ezzel szemben azt állítja, az első szótól az utolsóig minden hiteles

A nagyáruházak belső, zárt világáról igen ritkán juthat információhoz egy kívülálló. A cégek arculattervezői roppant kínosan ügyelnek arra, hogy vásárlóik felé csak csábos oldalukat mutassák, s ha netán mégis napvilágra kerül valami szennyes ügy - mondjuk néhány tonna bűzlő hús formájában -, azonnal igyekeznek azt bagatellizálni, mielőbb elfeledtetni.

Borítékolható: a Tesco titok című könyvet nem a vállalat PR osztályán hozták össze. A G. M. monogram mögé rejtőző Gazdaságos Munkatárs ugyanis olyan megrázó adatokat sorol fel a bevásárlóközpont háttérben zajló életéből, melyeket nem lehet hajmeredezés - s tegyük rögvest hozzá: olykor gyomorforgás - nélkül olvasni.

Természetesen az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon mindez igaz-e? Létezhet-e például, hogy a digitális érzékelőkkel megáldott XXI. század küszöbén valakik egy negyedmillás TFT-monitort öt kifli áráért visznek ki az áruházból, ráadásul mindenki szeme láttára? Vagy el lehet-e lopni félszáz DVD-lejátszót a biztonsági szolgálat orra elől? A sort, értve alatta a Tesco vélt vagy valós titkait, még bőven lehetne folytatni...

Summa summarum: ha csak a fele igaz, akkor is szörnyű. Az áruház - természetesen - hevesen tiltakozik a vádak ellen. Szerinte szemen-szedett hazugság a könyv minden sora. Ugyanakkor biztos másoknak is eszébe jutott a régi mondás: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél...

Forrás: mfor.hu