Városunk csodálatos fejlődése szinte megállíthatatlan az utolsó években, szebbnél szebb lakóparkok épülnek, a házak sokszor fantasztikusak, lakóik még azt is elviselik, ha nem vezet aszfaltos út az otthonukhoz.
A Lajta lakópark mindeddig egyetlen aszfaltos útja aligha okoz felhőtlen örömet az utca lakóinak. Nyilván lakóközösségi kezdeményezésre és nem kevés önrész befizetésével, aszfalt került az addig földes, kavicsos és sok bosszúságot okozó útra. Boldogságban úszhatnának a lakók, hisz nem ragadnak bele a sárba esős időben, a gyerekek biciklizhetnek, görkorcsolyázhatnak, ha épp úgy tartja kedvük, és civilizált módon juthatnak el a garázsbeállójukig.
Csakhogy mindez – az öröm érzése - feltételes módban felel meg a valóságnak, ugyanis a kivitelezés nem kis kívánnivalót hagy maga után. A lámpaoszlopok és a jelzőtáblák a járda kellős közepén állnak, megakadályozva, ezzel a normális közlekedést. Babakocsival egyenesen lehetetlen úgy közlekedni, hogy le ne menjenek a járdáról, és ez meglehetősen szembe helyezkedik annak eredeti funkciójával. Márpedig többnyire fiatal szülők lakják a parkot, és sokan indulnak babakocsival az „akadálypálya” leküzdésére.
Emellett – mivel lakóövezetről van szó – elkerülhetetlen a sebesség csökkentésére szolgáló fekvőrendőr alkalmazása. Nem is volna ezzel semmi gond, csak éppen túlságosan meredekre sikeredett, és akármilyen lassan is haladunk át rajta, hatalmasat dob az autón. Látszatra nem tűnik durvának, és leküzdhetetlennek, így tökéletesen illik ide a mondás, hogy a puding próbája az evés. Azért ha tanácsolhatom, ne ragaszkodjanak a tapasztalati megismeréshez, hacsak nem elkerülhetetlen, hogy használják az említett útvonalat.
Sajnálatos tény, hogy a gyors fejlődés teljesen mennyiségorientált, és a minőséget gyakran szem elől tévesztve halad előre rohamléptekkel. Általános emberi hiba a türelmetlenség. Nem ártana kicsit jobban odafigyelve lassan menni a cél felé, mint kapkodva átesni a célvonalon.
